Ugrás a tartalomhoz

Az angliai csata emlékműve

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az angliai csata emlékműve
Battle of Britain Memorial
Közigazgatási adatok
OrszágEgyesült Királyság
TelepülésLondon
Építési adatok
SzobrászPaul Day
Készítés ideje2005
Felavatás ideje2005. szeptember 18.
Felhasznált anyagokbronz
Elhelyezkedése
Az angliai csata emlékműve (London)
Az angliai csata emlékműve
Az angliai csata emlékműve
Pozíció London térképén
é. sz. 51° 30′ 10″, ny. h. 0° 07′ 24″51.502778°N 0.123333°WKoordináták: é. sz. 51° 30′ 10″, ny. h. 0° 07′ 24″51.502778°N 0.123333°W
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Az angliai csata emlékműve témájú médiaállományokat.

Az angliai csata emlékműve (Battle of Britain Memorial) Londonban, a Temze partján áll, Paul Day szobrász alkotása.

Tervezés, öntés

[szerkesztés]

A második világháborúban lezajló angliai csata emlékművének felállítását az eseményekkel foglalkozó történelmi társaság, a Battle of Britain Historical Society kezdeményezte. A szervezet felállított egy alapgyűjtő bizottságot, majd kiválasztotta a művészt és felügyelte a projektet. A szükséges pénz magánadományokból gyűlt össze. A brit kormány nem támogatta anyagilag a tervet, a cseh kabinet viszont adott pénzt. A társaság olyan emlékművet szeretett volna készíttetni, amely nemcsak a német gépekkel harcoló brit pilóták, hanem az őket segítő megfigyelők, szerelők, valamint a légitámadásokat kényszerűen elviselő emberek előtt is tiszteleg.[1]

Az emlékmű helyszínének a Viktória rakpartot választották, a Brit Királyi Légierő első világháborús emlékműve és a Westminster híd közötti szakaszt, szemben a London Eye-jal. Az emlékművet a Morris Singer öntöde készítette, amely korábban a Trafalgar Square-en álló bronzoroszlánokat is megformálta. Az emlékművet Károly walesi herceg és felesége, Kamilla cornwalli hercegné leplezte le 2005. szeptember 18-án hétszáz ember jelenlétében.[1]

Az emlékmű

[szerkesztés]

Az emlékmű egy már létező, 25 méter hosszú, gránitlapokkal borított építményen kapott helyet, amely egykor a földalatti vonatok gőzmozdonyainak füstjét vezette a szabadba. Ide kerültek az angliai csatában résztvevő pilóták nevét és rendfokozatát felsoroló bronztáblák is. A dombormű két nagy panelből áll, közöttük el lehet sétálni. Az első alatt az Angliai csata (Battle of Britain) felirat szerepel, a másikon Winston Churchill miniszterelnök híres mondása: Soha még az emberi konfliktusok történetében nem köszönhettek ilyen sokan ilyen sokat ilyen keveseknek.[2]

Bal oldali panel

[szerkesztés]

Balról jobbra haladva pihenő pilóták látszanak, háttérben a La Manche csatornával, amely fölött a légi csaták jelentős része zajlott, és amelynek vize sok repülős végső nyughelye lett. Mellettük távcsővel az eget fürkésző emberek, ők annak a harmincezer megfigyelőnek állítanak emléket, akik a brit légteret pásztázták. A következő nagyobb elem a repülőgép-szerelőket ábrázolja munka közben, ahogy Hawker Hurricane vadászgépeket készítenek fel repülésre.Ezután a szemlélő felé „futó”, a riadó elrendelése után repülőgépeikhez tartó pilótalakok következnek, majd egy légi harc látható. Kiemelkedik egy nagyméretű pilótafej, amellyel a szobrász a „gép mögötti húst és vért” akarta kézzelfogható közelségbe hozni. Mellette azok a fiatal nők láthatók, akik a hadműveleti központokban a térképeken követték a repülőegységeket. Mögöttük a bajtársiasságot megtestesítő fiatal pilóták alakjai.[2]

Jobb oldali panel

[szerkesztés]

A második panel archív felvételek alapján készült, kenti komlószedőket ábrázol, ahogy egy hevenyészett óvóhelyről a felettük zajló légi csatát figyelik. Tőlük balra a légvédelmi lövegek kezelői harcolnak, majd egy repülőgépgyári jelenet kapott helyet, amelyen nők dolgoznak a behívott férfiak helyett. Ezután egy légi párbaj látható, majd a romok között, tűzben-füstben álló londoni Szent Pál-székesegyház következik. A tőle balra eső panel a mentőegységeknek állít emléket, amelyek a romok közül mentették ki a túlélőket. Az utolsó nagyobb jelenet az Anderson-óvóhelyen teázó londoniakat mutatja, amely Paul Day számára nem a hősiesség, hanem a brit szellemet 1940-ben jellemző dac és elszántság szimbóluma.[2]

Az emlékmű részletei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]